hodek

a cserkészetről

A cserkészet vagy cserkészmozgalom (angolul: Scouting, ill. Scout Movement) egy önkéntes, vallásos, politikamentes ifjúságnevelő mozgalom, amely nyitott mindenki számára származástól, nemtől, társadalmi és vagyoni helyzettől, valamint felekezettől függetlenül. Célját, alapelveit és nevelési módszereit alapítója, Lord Baden-Powell of Gilwell határozta meg.

A cserkészet alapvető célja, hogy támogassa a fiatalokat testi, lelki, társadalmi és szellemi képességeik teljes kifejlesztésében mind egyénként, mind felelős állampolgárként és helyi, nemzeti és nemzetközi közösségeik tagjaiként.

első élményeim

Első kapcsolatom a cserkészettel 1991-ben volt. Akkor testvérem, Ani elment az őrsvezetőképző-táborba. Az ott szerzett élményei arra sarkallották őt, hogy tovább foglalkozzon a cserkészettel. Rengeteget mesélt a táborról, és nekem is megjött hozzá a kedvem. Blanka őrsébe álltam be és ott kezdtem el aktív cserkészéletemet.

az udvardi cserkészcsapat

Az udvardi cserkészcsapat már a háború előtt is működött, majd a rendszer betiltotta a hasonló ifjúsági mozgalmakat - hiszen a "társadalom ellenségei" voltak.

1993-ban szerveződött és alakult újjá a mi csapatunk. Először csak huszan tettünk fogadalmat Balaskó (Németh) Blanka vezetésével. Később sokan lemorzsolódtak, de újak is jöttek. Pár év múlva már kb. 40-en lehettünk, ekkor Hodek (Varga) Anita vette át az irányítást. A csapat tovább gyarapodott, kivívta az iskola, községi hivatal, egyház, stb. szervezetek elismerését. Megerősítette társadalmi-, stratégiai helyzetét. Ezután én vettem át a csapat irányítását, ekkor már csaknem hetven fővel. Az idők folyamán aktív non-profit tevékenységet végeztük. Sokan elhagyták a csapatot, de mindig jöttek újak. Jelenleg Vadkerti Balázs a megbízott vezető, egy szép és kreatív vezetői gárdával a háttérben.

cserkész életrajzom

2007 - átadtam a csapatparancsnoki tisztet Vadkerti Balázsnak
2006 - ARC nagytábor, Székesfehérvár
2005 - III. Szövetségi nagytábor, Ipolynyék
2004 - Zsitva party csapattábor, Tiszti tábor Nagybánya, Erdély, csapatparancsnoki megbízatás
2002 - II. indiántábor, Palást
2001 - I. indiántábor, Drénó, KCSÖV- kiképző
2000 - II. Szövetségi nagytábor, Ipolynyék, ST tábor Ipolynyék
1999 - udvardi tábor
1998 - Mátyáskút, Magyarország, Csapattábor - Helemba
1997 - I. Szövetségi nagytábor, Barka-Lucska
1996 - Ópusztaszer- nagytábor, Magyarország
1995 - csapattábor - Helemba
1994 - csapattábor - Helemba, KCSÖV - Palást
1993 - ÖV-tábor, Palást
1992 - jelölt
1991 - újonc

ha nem lennék cserkész

Mi lett volna, ha nem lennék cserkész, ezt nehéz megmondani. Annyi biztos, hogy akkor nem jártam volna táborokba, nem eveztem volna, nem másztam volna hegyet, nem függtem volna egy szál kötélről 50 méter magasságban, nem gitároznék, nem lenne ennyi tapasztalatom a csoportvezetésből, nem lenne ennyi ismerősöm, nem szerkesztettem volna ujságot, és még talán honlapokat sem. Egyszóval a cserkészetben nagyon sok mindent kipróbálhattam.

a cserkészet jövője

Ez a mozgalom már több mint száz éves. Az eredeti ötlet és az eredeti alpok örökérvényűek. De a módszerei száz év után már felujításra szorulnak. Ezért én úgy látom, hogy két fő dolgot kell megerősítenünk: a közösséget és a technika vívmányait be kell építenünk a módszereinkbe.

A közösség az emberi társadalom alapja, baráti (testvéri) kapcsolatot kell kiépítenünk a cserkészek között. Ez iszonyatosan nehéz feladat, de nem lehetetlen.

A XXI. században már nem nagy dolog a morze és a térképészet is elavult. A csomózás is szép dolog, de kevés. Be kell építenünk a próbákba az autóvezetés, a láncfűrészt, a GPS-t, az elektronikus fényképalbumokat, elektronikus krónikát, stb. stb. stb.